Festmények

 

 

Áttekintés

Írta: Laczkó Ibolya művészettörténész

 

Scholz Erik (1926-1995) alkotói tevékenysége öt évtizedet ível át.

1944-ben kezdte meg tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, Szőnyi István osztályában. Már 1948-tól rendszeresen vett részt kiállításokon. Elkerülendő a kötelezően tematikus és naturalisztikus formanyelvet, 1948-ban átlépett Fónyi Géza prof. mozaikosztályába.

Jóllehet, az első hivatalos elismerést azok a képek hozták számára, melyeket 1950-ben az akkoriban diktatórikus szigorral előírt témákban festett, Scholz művészi fejlődésében nagy jelentőséggel bírt 1957-es párizsi tanulmányútja, mert ott került érintkezésbe a kortárs európai festészet legfontosabb áramlataival. Ebben az időben keletkezett képein egyfajta szabad képalkotás, az informel és szürrealizmus tapasztalatain átszűrt tárgyi világ jelenik meg.

A 60-as évekbeli képein kibontakozó formavilágát a művész „asszociációs naturalizmus”-nak nevezte. Ugyanekkor festette – létfenntartási céllal – a dekoratív tájképek és csendéletek egész sorát. A fő művészi hangsúlyt mégis azokra az – egyidejűleg alkotott – figurális kompozícióira tette, melyeken (Németh Lajos meglátása szerint) az emberi kapcsolatok kiüresedését, elidegenedettségét fejezte ki.

Ezeken a képeken fedezhetjük fel első jeleit egyéni természetfelfogásának: a növényi és emberi lét sajátosan átgondolt és ábrázolt szimbiózisát, mely vörös csíkként húzódik életművén át. Az egyedülálló formarendet az elvont természetábrázolással és a különböző természeti tárgyak képsíkra applikálásával teremti meg a művész.

A modern festészet hagyományos anyagai mellett cserépkályhája fahamuját, és a korhadó fakérgek alatt húzódó Armillarea Mellea gomba szálas fonadékait is felhasználja („Rhizomorpha Armillariae”). A képsíkból kiemelkedő növényi elemek nem csak elragadó effektusokat nyújtanak, hanem kiváló alapul szolgálnak a szabad asszociációkhoz.

Képi világáról így vall a művész 1991-es szombathelyi kiállítása kapcsán: „...környezetem biovilágából a természet atavisztikus jelképrendszerét vélem feltalálni, amely a létezés és halál mivoltáról beszél.”

Scholz Erik alkotói periódusa a 90-es években nemcsak a legtermékenyebb volt, hanem alapvetően meg is újult. A filozofikus természetábrázolás mellett olyan témákat választott, mint a múlt jelenléte, és az ösztönvilág feltörése. A makacsul és kitartóan a maga útját járva alkotott képeinek elemzésekor az élet alapkérdéseire adott megrendítő válaszaival szembesülhetünk.

 

A leggyakoribb rövidítések feloldása:

MNG= Magyar Nemzeti Galéria tulajdona

1960.k=1960. körül

o.v.= olaj, vászon

f.a.=farostlemez, akrilfesték

p.=pozdorja

b.=bioapplikáció

h.=hamu

jjl.=jelezve jobbra lent

jbl.=jelezve balra lent

j.n.=jelezve nincs

ü.=üveg

A zárójelbe tett képcímeket a motívumok azonosítása alapján utólag határoztuk meg.

***